előbbi állapotba való visszahelyezés (lat. restitutio in integrum): jogintézmény, mely révén a természetes méltányosság érdekében az erre illetékes bíró visszaállítja a feleknek az ítélethozatal előtti jogállását. A jogerős ítélet megtámadására szolgáló rendkívüli jogi eszköz, melyet csak különleges feltételek esetén lehet alkalmazni. - Csak akkor van helye, ha a jogerős ítélet igazságtalansága nyilvánvaló (1645.k. 1.§). Ilyen nyilvánvaló igazságtalanságnak csakis a következők számítanak: 1. az ítélet később hamisnak bizonyult bizonyítékokon alapul, mégpedig úgy, hogy ezek nélkül rendelkező része nem tartható; 2. utólag olyan okiratokat fedeztek fel, melyek ellenkező döntést követelő új tényeket bizonyítanak kétségtelenül; 3. az ítéletet az egyik fél csalárdsága következtében mondták ki a másik fél kárára; 4. nyilvánvalóan áthágták egy nem pusztán eljárási törvény előírását; 5. az ítélet ellenkezik egy korábbi jogerős ítélettel (1645.k. 2.§). A nem pusztán eljárási szabályokat tartalmazó, hanem anyagi jogot rögzítő, ill. alanyi jogokat engedélyező törv-ek áthágása már önmagában igazságtalanság, ezért igazságtalanná teszi az ítéletet is. Ilyen törvénysértésre kerül sor pl., ha a bíró nem ad határidőt a másik félnek a bizonyítékok beterjesztésére, v. a kötelékvédő szereplésével kapcsolatos előírásokat sértik meg. Ezek a szabályok ugyanis magával a védelemhez való joggal és nem csupán az eljárás módjával függenek össze. Ha viszont az efféle előírásokat olyan súlyosan sértik meg, hogy ezzel valamelyik féltől teljesen megvonják a védelem jogát, akkor az ítélet orvosolhatatlanul semmis (vö. 1620.k. 7), és már nem az ~re, hanem semmisségi panaszra van lehetőség. - Az ~ illetékes hatósága. Ha az ~t hamis bizonyíték, újonnan felfedezett okmány v. a másik fél csalárdsága miatt kérik, az a bíró illetékes rá, aki az ítéletet hozta. Ha a kérelem indoka törvénysértés v. korábbi jogerős döntés, akkor az előbbi állapotba való visszahelyezésre a fellebbviteli bíróság illetékes (1646.k. 2.§). - A kérelmezés határideje egységesen 3 hónap. Ennek kezdetét azonban attól függően kell számítani, hogy mi a kérelem indoka. Ha az indok egy tény felismerése (hamis bizonyíték, újonnan előkerült okmány, a másik fél csalárdsága, vö. 1645.k. 2.§ 1-3), akkor a határidő a tény megismerésétől számítandó. Ha az indok jogi felismerés (törvénysértés, korábbi jogerős ítélet, vö. 1645.k. 2.§ 4-5), akkor a határidő az ítélet kihirdetéséről való értesüléstől számítandó (1646.k.). Kivételt képez az az eset, amikor a korábbi jogerős döntésről az érintett később értesül, mint arról az ítéletről, amit meg akar támadni. Ilyenkor a határidő ettől az utóbbi értesüléstől kezdve telik (1646.k. 2.§). A kérelem beterjesztésének határideje nem telik addig, amíg a sértett személy kiskorú (1646.k. 3.§). Az ~ kérelmezésének az a hatása, hogy az ítélet végrehajtása, ha még nem kezdődött el, felfüggesztődik (1647.k. 1.§). Bizonyos feltételek mellett azonban a bíró még ilyenkor is elrendelheti a végrehajtást, ha valószínű jelek alapján az a gyanú, hogy a kérelmet épp a végrehajtás késleltetése céljából nyújtották be (1647.k. 2.§). Ha a bíró megadta az ~t, köteles ítélkezni az ügy érdemi részéről, hiszen a cél ilyenkor sem csak a korábbi ítélet egyszerű megsemmisítése, hanem az igazságosság érvényesítése s a jogok védelme (1648.k.). - Mivel a személyek állapotáról szóló (köztük a házassági) perekben soha nincs a szó szoros értelmében jogerős ítélet, velük kapcsolatban az ~re nincs lehetőség, hanem csak →perújításnak van helye (1644. k.). Ezért az ~nek a gyakorlatban csekély a jelentősége. E.P.

CCEO 1990:1326-29. - Erdő 1991:630.